Hiába kereslek szóban kézfogásban
hiába kutatlak kínná kifent vágyban
amerre te mentél ott az ájulás van

míg én a valóság pulzusára este
úgy kulcsolom kezem mint aki keresne
új zenét és amit teérted szeretne

teérted akarna mindenkiért lenni
temiattad tudna himnusszá szeretni
teáltalad győzne halhatatlan lenni

összekócolt zajba fésűt tűzne kedvem
ne kelljen halálos jajgatásba vesznem
ne kelljen öngyilkos indulattá lennem

maradhassak arccal bármilyen nagy fényben
önmagam aránya velem egész részben
teveled lehetnék miattad egészen.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.