Barátnőimnek küldtem ezt a köszöntést

Küldenék Neked ma reggelre egy
óceánt. Aranyhalakkal tele.
Rád bíznám Aladdin ki nem fogyó lámpását;
hogy minden napra juthasson 3 kívánság...

Legyen tiéd a harmónia és a béke,
évszakok illata, s minden csillag éneke!
Kívánom Neked kék rétek mindig hű angyalát
s zöld tengerek tükrén át álmaid dallamát!

Azt kívánom, te végtelenül szabad lehess!
A lelkedet szeresse, kit a lelked szeret!
Élj! Élj! Élj! Örökké! Úgy, ahogy csak szeretnél...
Vagy, ahogy bennem: tisztán és őszintén. Csak Élj!

 

Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyírkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.

Rab Zsuzsa - Dúdoló

„Szögezzük le tehát, hogy az örök visszatérés gondolata bizonyos perspektívát jelent, melyben a dolgok másnak mutatkoznak, mint amilyennek ismerjük őket: mulandóságuk enyhítő körülménye nélkül jelennek meg. Ez az enyhítő körülmény ugyanis megakadályoz bennünket abban, hogy bármilyen ítéletet hozzunk. Hogyan ítélhetnénk el valamit, ami elmúlik? Az elmúlás pírja nosztalgiával ragyog be mindent: a guillotine-t is."

                                               (Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)

Valamit keres, én őt keresem.

Mint a zene,

testtelen, bűvös bujaság

előttem a szelleme:

tud tisztán bűnözni, míg én

tisztán is vétkezem ellene,



mert énmiattam bűn csak a bűn,

én vagyok a tilalom,

aki kiváncsi életét

sohse hagyom

röpűlni, ahogy neki  jó,

oly szabadon,



s mosolyát éppúgy elveszem,

mint az enyémet ő,

- mert, jaj, ellenség vagyok

és ellenségem ő:

neki minden kell  minden szerelem,

s nekem csak én meg ő.
 

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb.

Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen

Hiába kereslek szóban kézfogásban
hiába kutatlak kínná kifent vágyban
amerre te mentél ott az ájulás van

míg én a valóság pulzusára este
úgy kulcsolom kezem mint aki keresne
új zenét és amit teérted szeretne

teérted akarna mindenkiért lenni
temiattad tudna himnusszá szeretni
teáltalad győzne halhatatlan lenni

összekócolt zajba fésűt tűzne kedvem
ne kelljen halálos jajgatásba vesznem
ne kelljen öngyilkos indulattá lennem

maradhassak arccal bármilyen nagy fényben
önmagam aránya velem egész részben
teveled lehetnék miattad egészen.